Page 50 - No5
P. 50

MEDÚZÁK VILÁGÍTÓ FEHÉRJÉJE

        Molekuláris







          fáklyák










          A legtöbb információt
          környezetünkről a látásunk
          révén szerezzük. Ahogy igaz
          ez a mindennapi életben,
          ugyanúgy a tudományban
          is. Az élővilág megismerését                                                                               WWW.FLICKR.COM
          hosszú időn át a fizika segítette
          leginkább a mikroszkóp              Az Aequorea victoria medúza
          megalkotásával és ennek
          köszönhetően a mikrovilág         Aequorea victoria nevű medúzából. Ez a   első publikációjukban megemlítik, hogy
          láthatóvá tételével. A            medúza azért volt számára érdekes, mert   egy másik, zölden fluoreszkáló fehérjét is
                                            tudta róla, hogy zölden világít, és
                                                                               azonosítottak az extraktumokból, mégis
          tárgylemezre helyezett            Shimomura, aki a biolumineszcens fehér-  éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy
          mintának azonban nemcsak a        jék iránt érdeklődött, meg akarta tudni,   Shimomura figyelme erre a fehérjére irá-
          külsejét, hanem a szerkezetét     milyen fehérje áll ennek hátterében. A   nyuljon. Ezt a zölden fluoreszkáló későbbi
          és működését is meg akarjuk       sikeres mintagyűjtést és néhány további   sztárfehérjét, az angol neve (green
          érteni. Ebben pedig már a         hónapnyi munkát követően sikeresen azo-  fluorescent protein) alapján GFP-nek
          kémia lett a biológia legfőbb     nosította is a medúza fő fényforrását jelen-  nevezett molekulát csak az 1970-es évek-
                                            tő fehérjét, az aequorint. Ez a fehérje
                                                                               ben vette górcső alá, amikor is azonosítot-
          szövetségese. Az ezen             azonban meglepetésre nem zöld, hanem   ta benne a fluoreszcenciáért felelős cso-
          területen elért eredményeiért     kék fénnyel világított, dacára annak, hogy   portot, az úgynevezett kromofórt.
          (Osamu Shimomurával és            a medúza vizsgált része egyértelműen zöld   Természetesen nem véletlen, hogy
          Martin Chalfievel megosztva)      volt. Viszont megvolt az a tulajdonsága,   Shimomura kevesebb figyelmet szentelt a
                                                      2+
          kémiai Nobel-díjjal jutalmazott   hogy ezt a Ca  ion koncentráció függvé-  GFP-nek. Azok a tulajdonságok ugyanis,
          vegyész, Roger Y. Tsien           nyében tette, ezért a következő években   amik ma olyan népszerűvé teszik, abban az
                                                                               időben még vagy hátrányosnak tűntek,
                                            Shimomura egy erre a fehérjére alapuló
          nemrégiben hazánkban járt.        Ca  szenzort igyekezett fejleszteni. Már az   vagy egyenesen ismeretlenek voltak. Az
                                              2+
          Ennek apropóján mutatjuk be,
          hogyan vált a Csendes-óceáni
          medúzák világító fehérjéje         A Caenorhabditis
          napjaink biológiai kutatásainak    elegans féregbe beül-
          elengedhetetlen kellékévé.         tetett GFP fehérjék
                                             megvilágítják a
                                             b-tubulin fehérjéket,
           A                                 elsősorban pedig az
                történet a Csendes-óceán, ponto-
                sabban a Friday Harbor nevű kis-
                                             ALMR és PLMR, tapin-
                város partján kezdődött 1961-
          ben, ahova a Princeton Egyetem fiatal   tást érzékelő sejteket
                                             (a másik 4 ilyen sejt
          japán kutatója, Osamu Shimomura azért   nem látszik a képen)
          érkezett, hogy mintát gyűjthessen az

          50   5. SZÁM, 2011. ÉVFOLYAM 1. SZÁM     KÉMIAI PANORÁMA
   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55