Page 33 - No8
P. 33

A FULLERÉNEK CSILLAGÁSZATI FELFEDEZÉSE







                                                                            Az itt bemutatott spektrum-
                                                                            ban a piros nyilak mutatnak
                                                                            a C  infravörös emissziós
                                                                              60
                                                                            sávjaira, a 6 és 9 mikromé-
                                                                            ter közötti két sáv felismer-
                                                                            hető az előző ábrán bemuta-
                                                                                          spektrum
                                                                            tott laboratóriumi spektrum- -
                                                                            ban (a 7.1 és 8.5 mikronos
                                                                            sávok hullámszáma a labora-
                                                                                                                  felfe
                                                                                                                A
                                                                            tóriumi spektrumban 1410 és 1180 cm  –nél.). A felfe- -
                                                                                                         -1
                                                                            dező Jan Cami fotóját mutatja be a fenti kép.
                                                                            (forrás:  Science , vol.329, pp.1180-82 (2010)
                                                                            (forrás: http://www.astro.uwo.ca/news/news-archive-2007.html)

          ták. Mivel a csillagászok nem ismerték a C    Egyetemen (USA) azonban felismerte, hogy   spektrumokat és rádöbbent arra, hogy nem
                                         60
                               ,

                              t
                               ,
                                   gondol-
                                   gondol
                                arra

                                arra
          és C  infravörös spektrumát, arra gondol--  egyes Spitzer spektrumokban szokatlan inf-  PAH spektrumokról van szó. A sávok azo-
             70
          tak, hogy a spektrumok hidrogénezett PAH   ravörös sávok vannak. Kollegája Jan Cami   nosítására laboratóriumi infravörös emisz-
          molekulákra utalnak. Jeronimo Bernard-  belga csillagász Kanadában tovább tanul-  sziós spektrumokat használt, amelyeket
          Salas spanyol csillagász a Cornell   mányozta a kérdéses infravörös emissziós   1993-ban az arizóniai Kitt Peak obszervató-
                                                                               rium napfizikai infravörös spektrométeré-
           MINILEXIKON                                                         vel vettek fel széles hőmérséklettartomány-
                                                                               ban a C  és C  fullerének magas hőmér-
                                                                                     60
                                                                                          70
            Szénplazma. A plazma a negyedik halmazállapot (ionizált atomi és molekuláris gázállapot), alko-  sékletű gőzeiről.
           tóelemei atomi és molekuláris ionok, elektronok, semleges atomok és molekulák. Erős elektromág-
           neses sugárzás forrása. A szénből keltett plazmák is ilyenek.         Ezeknek a spektrumoknak az
                                                                               analizisében a jelen szerző is résztvett, és a
            Infravörös spektrum.  Általában a középső infravörös tartományra vonatkozik, ami durván a 2.5   cikket 1994-ben közölték. (Nemes L, Ram
           mikrométer és 50 mikrométer hullámhosszak közé eső tartomány. A közeli infravörös spektrum   R.S, Bernath P.F, Tinker F.A, Zumwalt
           csatlakozik a látható tartományú fény vörös határához (750 nm) és 2.5  mikrométer hullámhosszig
           terjed. A távoli infravörös spektrum kb. 50 mikrométer és 300 mikrométer hullámhossz közé esik.  M.C., Lamb L.D. Huffman D.R., Chem.
                                                                               Phys. Letters, 1994, 218, 295-303)
            Mikrohullámú spektroszkópia. A mikrohullámú sugárzás az infravörös és rádió hullámhosszú tar-  A Spitzer spektrumok egyértelműen
           tomány közötti elektromágneses spektrumtartományban, durván 0.3 mm és 30 cm hullámhosszak   bizonyitották, hogy Jan Cami felfedezése a
           között található. Ebben a tartományban jelennek meg az elektromos dipólusmomentummal rendel-
           kező molekulák forgási energia átmeneteit. A rádiócsillagászat ezt a tartományt hasznosítja moleku-  C  és C  fullerének jelenlétéről egy déli
                                                                                     70
                                                                                60
           lák azonosítására a világűrben. A mikrohullámú tartomány legnagyobb frekvenciájú, legrövidebb   égbolti planetáris nebulában (a  Tc1
           hullámhosszú része a mm és szub-mm tartomány, ami átfed a távoli infravörös spektroszkópiai tarto-  nebulában) hitelt érdemlő, és így ez a
                                        12
           mánnyal és tipikus frekvenciája a terahertz (10  Hz) tartomány.
                                                                               fullerének kozmikus jelenlétét bizonyitó
            Abszorpciós sávok. Az elektromágneses spektrum azon részei, ahol az atomok és molekulák   első csillagászati munka. Cami és munka-
           elnyelik a sugárzást.                                               társai cikke 2010 szeptemberében jelent
                                                                               meg teljes terjedelmében a Science folyó-
            Planetáris nebula. A planetáris nebula ill. köd gázból és plazmából álló világító burok, amely
           bizonyos típusú csillagok körül az életük vége felé ledobott gázfelhőből képződik. Elnevezése onnan   iratban. A cikkben közölt Spitzer spektrum
           ered, hogy a kisebb távcsövekben a planetáris ködök az óriásbolygókhoz hasonlítanak, de persze   fent látható.
           semmi közük azokhoz.                                                  Jan Cami felfedezését követően már több
                                                                               csoport találta meg a C  fullerént csillagá-
            Fluoreszcencia. Az elektromágneses sugárzást (pl. ultraibolya sugárzást) elnyelő molekulák nagy-  60
           obb hullámhosszakon (pl. infravörös hullámhosszakon) visszasugárzott energiája. A PAH molekulákat   szati objektumokban. Így tehát a fullerének
           a planetáris nebulák központjában lévő csillagok ultraibolya sugárzása készteti infravörös hul-  felfedezésének 25. évfordulóján ezek a
           lámhosszú fluoreszcenciára.                                         szénmolekulák bevonultak a csillagászat
                                                                               történetébe és várható, hogy rövidesen szá-
            FTIR spektrométer. A Fourier transzformáció elvén alapuló infravörös (infrared) spektrométer,
           jellemzően igen nagy spektrális felbontású eszköz.                  mos új kozmikus forrásban is ki tudják
                                                                               majd mutatni őket. Ez a szén asztrokémiai
            Spektrális felbontás. A különböző frekvenciájú spektrumvonalak különálló észlelése.  szerepét illetően igen nagy fontosságú lesz.
                                                                                                     Nemes László
                                                                KÉMIAI PANORÁMA   8. SZÁM, 2012. ÉVFOLYAM 1. SZÁM    33
   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38