Page 16 - No31

A KEZDET MODELLJE
Műszeres kémiai vizsgálatok

azonban, hogy a kémiai potenciált a

alakban lehet felírni, ahol μ* egy konstans
referencia érték, a pedig a HCN
molekulák aktivitása.
Ideális oldódás esetén, azaz, ha az
oldott HCN molekulák egymással való
kölcsönhatása elhanyagolható, az aktivitás
értéke megegyezik a koncentrációval, azaz
ekkor (a fenti egyenlet alapján) a
koncentráció a kémiai potenciál
exponenciális függvénye lesz. Mivel a
kapott adatpontokra jól illeszkedik az
exponenciális függvény, a HCN amorf
jégben való oldódása ideálisnak
tekinthető, azaz a beoldódott HCN
molekulák közötti kölcsönhatás a
3. ábra. A HCN számított adszorpciós izotermája (a felületen megkötött viszonylag nagy koncentráció ellenére is
molekulák száma a HCN kémiai potenciáljának függvényében) a három elhanyagolható, ami ellentmond az
szimulált hőmérsékleten. A pontokat összekötő folytonos vonalak csak az oligomerizációs vagy polimerizációs
ábra jobb áttekinthetőségét szolgálják. Az ábra betétje ugyanezen izotermák reakciójuk ilyen körülmények közötti
gőzfázisú tartományát mutatja a megkötött anyag felületi sűrűségét a relatív lehetőségének.
nyomás függvényében ábrázolva. Itt a szaggatott vonalak az adatsorokhoz
illesztett Langmuir izotermákat mutatják.

az adszorbeált anyagmennyiség felületi hogy az illesztés nem tökéletes, viszonylag
sűrűségét (γ) a HCN relatív nagy nyomáson (különösen 200 K-en) a
gőznyomásának (p rel) függvényében számított értékek nagyobbak a Langmuir
adjuk meg. A relatív gőznyomás, azaz a izoterma által jósoltnál. Mindez arra utal,
kondenzációs ponthoz tartozó hogy nagy relatív nyomásokon az
nyomásértékkel (p 0 ) normált nyomás a adszorpció nem egy, hanem több
kondenzációhoz tartozó kémiai molekuláris réteget hoz létre a jég
potenciál (µ 0) ismeretében az alábbi felületén. Ezt illusztrálja a 4. ábrán
módon számolható: látható szimulációs pillanatfelvétel.
A szimulációs eredmények azt is
mutatják, hogy a felületi megkötődés
mellett HCN molekulák jelennek meg az
A kapott izotermák Γ(p ) alakját a 3. amorf jég tömbfázisában is. E beoldódás
rel
ábra betétje mutatja. A számított mértékét – az adszorpcióhoz hasonlóan –
pontokhoz az egyrétegű adszorpciót a beoldódási izotermával, azaz a
feltételező Langmuir izoterma egyenletét tömbfázisú jég belsejében megjelenő HCN
illesztettük: molekulák koncentrációjának (c) a kémiai
potenciáltól való függésével 4. ábra. Szimulációs pillanatfelvétel az
jellemezhetjük. Az 5. ábrán bemutatott amorf jégen adszorbeálódott HCN-
beoldódási izotermák szerint a HCN ről 200 K-en, a kondenzációs ponthoz
koncentrációja az amorf jég belsejében a közeli kémiai potenciálon. A HCN
ahol Γ max és K a telített adszorpciós kondenzációs nyomás közelében a 0,1-1 M molekula N, C és H atomjait kék,
réteg felületi sűrűségét illetve a felület és tartományba esik, azaz éppen el is érheti a fekete és fehér golyók, a
a gőzfázis közötti megoszlást leíró biomolekulák szintéziséhez minimálisan vízmolekulákat pedig a jobb
illesztett paraméterek. Látható azonban, szükséges értéket. Meg kell említeni áttekinthetőség kedvéért piros
pálcikák mutatják.
16 KÉMIAI PANORÁMA 31. SZÁM, 2026. ÉVFOLYAM