Page 37 - No17

Polimer-Problémák

Műanyag hulladékok

környezetterhelése

(roland Geyer, Jenna r. Jambeck, kara lavender law, science
advances, 19 Jul 2017: vol. 3, no. 7)
merikai környezetvédelmi kutatók az év közepén adatokat közöl-
tek a Science Advances folyóiratban a valaha gyártott műanya-
Agok, polimer gyanták, szintetikus szálak és adalékok, globális elő-
állításáról, használatáról és sorsukról. Ilyen átfogó tanulmány a
műanyagokról és az általuk létrehozott környezeti terhelésről korábban
nem készült.
A polimer gyanták, szintetikus szálak és adalékok gyártásával, felhasz-
nálásukkal és élettartamukat követő sorsukkal kezelésükkel kapcsolatos
adatokat összegyűjtve és értékelve elvégezték az összes valaha tömeg-
gyártással előállított műanyag első globális elemzését.
A szerzők publikált adataiból a Discover magazin is átvett néhány
figyelmet keltő adatot. Ezek közül olvasóink tájékoztatására magazinunk
tovább ad néhányat.
Műanyagok vagy szintetikus szerves polimerek nélkül a világ ma
elképzelhetetlennek tűnik. Nagymértékű termelésük és felhasználásuk
azonban csak 1950-ig nyúlik vissza. Bár az első szintetikus műanyagok
már a 20. század elején megjelentek, mint például a bakelit, széleskörű
gyártásuk és használatuk csak a második világháború után kezdődött
meg.
A műanyagok gyártásának mennyisége túlszárnyalta a legtöbb, az
ember által gyártott anyagot (kivétel az acél és cement). A szerzők adatai
szerint, eddig a világon műanyagokból 8300 millió tonnát (Mt) gyártot-
tak. 2015-ig mintegy 6300 Mt műanyag hulladék keletkezett, amelynek
körülbelül 9% -át újrahasznosították, 12%-ot elégették, és 79%-ot hal-
moztak fel hulladéklerakókban vagy a természeti környezetben. A szer-
zők becslése szerint, ha a jelenlegi termelési és hulladékgazdálkodási
trendek folytatódnak, 2050-re körülbelül 12 megatonna műanyag hulla-
dék fog a hulladéklerakókba, vagy természeti környezetbe kerülni.
A műanyagok előállításához használt monomerek, mint például az eti-
lén és a propilén túlnyomó többsége fosszilis szénhidrogénekből szárma-
zik. Az általánosan használt műanyagok egyike sem biológiailag lebont-
ható. Ezért a hulladéklerakókban vagy a természeti környezetben felhal-
mozódnak, és nem bomlanak el. A műanyag hulladék végleges kiküsz-
öbölésének egyetlen módja a hőkezelés, például égetés vagy pirolízis. Így
növekvő aggodalomra ad okot a természetes környezetnek a műanyag
hulladékkal való közel állandó szennyezése.
Reménykeltő azonban, hogy a világon számos helyen foglalkoznak
olyan technológiák kifejlesztésével, amelyekkel nehezen reciklálható
műanyagok a polimer- és gumigyártáshoz felhasználható alapanyagok-
ká, ill. üzemanyaggá, vagy vegyipari nyersanyagokká alakíthatók át. A
műanyag hulladékok újrahasznosításához jelentős segítséget nyújthat a
szelektív hulladékgyűjtés. A Szerkesztőség

kémiai Panoráma 17. szám, 2017. évfolyam 1. szám 37